Vamos a MADRID!

 Két opcióm volt az irataim elvesztése után. Vagy kapok egy ideiglenes személyit (30+30eur) amivel haza tudok repülni és gyorsított eljárással (30ezer Ft) megcsináltatom a személyimet, vagy elutazok Madridba, ahol költségmentesen elkészítik.

Szerencsémre amúgy is terveztünk a wu-sokkal egy Madridi utat és végül az időjárás is ( az eleinte eső helyett) napsütést mutatott, így gyorsan foglaltunk egy szállást kedd du és egy buszt péntek hajnali 3:30-ra (10-re kaptam időpontot a konzulátushoz és jobb is hogy megspóroltunk egy napnyi szállásdíjat)

4-en mentünk lányok, és nagyon jól éreztük magunkat :) ez a kiruccanás mégjobban összehozott minket. Pl nagyon cuki volt amikor a Gran Vía-n lévő rooftop bar-ban a hidegben megfagyva elemeztük egymás származását (google maps-on a házainkat megkerestük) és családját (fotókat mutogattunk).

Kissé aggódtunk, hogy kevés lesz a 2,5 nap, de végül nagyjából az első nap sikerült rápillantani a legfontosabb dolgokra:

Mercado de San Miguel, Plaza Mayor, Tempel von Debod, Palacio Real, Retiro Park, Palacio Cristal,..

Így a további napokat nyugisabban töltöttük. Minden reggel beültünk valahova reggelizni, persze a város net alapjáni legjobban értékelt és legfancybb kávézójában hagytunk ott fejenként kb 7-10 eurókat és még jól se laktam -.- . Naponta minimum 4-5-ször kávészünetet kellett tartanunk (szintén fancy éttermekben), de a Palacio Real 10 euros belépőjegyét sokallták, így csak Sophhie-val mentem be. Még hozzá kell szoknom az osztrák életstílushoz.

Azt gondoltam, hogy így Európa 3. legnagyobb városa sokkal koszosabb, barátságtalanabb lesz, de szerencsére tévedtem. Nagyon szép részei vannak, élhető város. Valenciához képest sokkal dimbes-dombosabb (Valencia full lapos).

A túra utáni héten sajnos beteg lettem, így megint vissza kellett redukálnom a hétköznapi bulik számát.

Így 1 hónap után kezdem érezni, hogy nem csak egy nyaralásra jöttem(annak ellenére, hogy még mindig nem sikerült tanulni az egyetemre), és már jobban hiányzik mindenki. Nagyon furcsa, hogy még egy magyar hangot (a nagykövetséget és a családi látogatást leszámítva) sem hallottam a városban vagy az egyetemen. Még egy kb 8 fős horvát csapat is kialakult. Viszont elvileg van két magyar Erasmusos diák. Meglepően nagyon megörültem amikor hallottam a létezésükről. Sok esetben tisztáznom kell, hogy annak ellenére hogy 3 éve Ausztriában élek és németül beszélek, egyáltalán nem vagyok osztrák, hanem egy olyan országból jövök, aminek a létezéséről elég sokan még nem is hallottak.

A francia lakótársam, Emma sajnos hazamegy a héten, amit nagyon sajnálok mert elég jóban lettünk. Az én ötletem alapján megleptük egy pólóval (felirat: no hago nada en la uniersidad de Valencia, sponsored by Mya). A búcsúbuliján voltunk vagy 15-en és nagyon fincsi pizzát ettünk.  

(főként szobatársak a képen)