Sokcho - Seoroksan Nemzeti Park

Amikor összeállítottam az utazás programját, akkor szerettem volna, ha Dél-Korea egyik nevezetes hegyét is felkeressük, így esett a választás a Seoroksanra.

Ahhoz, hogy ide eljussunk hajnalban kellett felkelni (05:00), mivel 7:30-kor indult az expressz buszunk Sokchoba. Az út ezzel a busszal 2,5 óra a forgalomtól függően. A buszra érdemes az utazás előtt megvenni a jegyet, mert hamar betelik a járat. Én az utazás előtti nap este vettem meg a jegyeket a Klokk alkalmazáson keresztül (oda-vissza). A 7:30-as járatra akkor már csak 3 hely volt. Az alkalmazásban nagyon egyszerű a jegyvásárlás.  

A busz a Szöuli Expressz Busz Terminálról indul, ide metróval jutottunk el, szerencsére nem tévedtünk el. Az expresszbusz nagyon kényelmes, nagy lábtérrel rendelkezik. Sokchoba érkezve kicsit nehezen találtuk meg a nemzeti parkba menő buszjárat megállóját, de egy helyi lakos, azonnal megmutatta, hogy az út másik oldalán hol találjuk a megállót. 

A Seoroksan Nemzeti  Park  Dél-Korea legfontosabb hegyvidéki nemzeti parkja, híres drámai gránitcsúcsairól, élénk színű őszi lombjáról és mély völgyeiről. 

Amikor megérkeztünk a nemzeti parkba, akkor  azonnal megkerestük, hogy hol tudunk jegyet venni a Seoroksan felvonóra, ami gyorsan, ötperc alatt felér a  panorámás kilátást nyújtó Gwongeumseong erődhöz. Itt próbáltunk fotókat készíteni, de a borús és felhős időjárás miatt ez nem mindig úgy sikerült ahogy szerettük volna. A teraszon egy nagy adag hottokot is megettünk, ami nagyon finom volt. A parkban egyébként nagyon sokan voltak.

A következő állomás a Sinheungsa templom( ősi zen buddhists templom a park bejáratánál) és a Nagy Bronz Buddha (15 méter magas, bronzszobor) szobra volt. 

Az utolsó programunk egy túra volt a vízesésekhez. Az odavezető turista utat elég nehezen találtuk meg, végül egy ott dolgozót kérdeztem meg, aki készségesen megmutatta a helyes irányt. 

A túra kezdetben nem volt nehéz, azonban egy idő után emelkedni kezdett a terep, ráadásul hatalmas köveken és sziklákon kellett haladni. Ez elég megerőltető volt, illetve arra is figyelni kellett, hogy nehogy valami baleset érjen bennünket. Sajnos a vízesés elég vékonyka volt, mert itt sem esett elég csapadék, így nem részesülhettünk a teljes látványban. Egy idő után ezért is fordultunk vissza, illetve, hogy biztosan elérjük a Szöulba visszainduló buszunkat.

16:30-kor indultunk vissza és kb 19:20-ra érkeztünk meg Szöulba, kellően elfáradva.