Érkezés Szöulba

Az indulás Szegedről még a tegnapi napon kezdődött, így egy elég hosszú napnak néztünk elébe. A csomagfeladást délután 5-kor nyitották meg. Ezzel gyorsan végeztünk, mert a Korean Air appban csekkoltunk be, ezért lehetőségünk nyílt az önálló csomagfeladásra. Szerencsére egy a Korean Air járataival foglalkozó munkatárs ( egy fiatal lány) segítségével el tudtuk végezni ezt a feladatot is.

A 20:10-kor induló járatunkra a beszállást nem kapkodták, mert kb 19:40 körül kezdték felengedni az utasokat szigorú sorrendben. Mindezek ellenére időben indultunk. Zömében korai utasok töltötték meg a gépet, néhány orosz hölgy és néhány magyar, köztük mi voltunk a kivételek.

A repülőn sajnos nem tudtam aludni csak 10-15 perceket, ráadásul elég rázós utunk volt, a több mint 10 órás út felében biztosan folyamatosan megszólalt az öveket becsatolni utasítás.

A Kaszpi-tenger környékén jártunk, amikor hatalmas villámlásokat láttam, volt olyan, hogy szinte az egész túlpartot megvilágította a villám fénye. Egy idő után a kapitány elsötítette az ablakokat, gondolom, azért hogy az utasok esetleg ne essenek pánikba, mivel a gép folyamatosan rázkódott. Mindezek ellenére pontosan landoltunk.

Ezután kezdődött az igazi túlélőtúránk, vagyis meg kellett találni az ellenőrzött belépés helyét (útlevél ellenőrzés, ujjlenyomat vétel, és arckép rögzítése). A legjobb taktikát választottuk, haladtunk a tömeggel. Óriási szerencsénkre a bevándorlási rész kevesebb időt vett igénybe, mit az út, amit a repülőből kiszállás és a bevándorlás között megtettünk. A csomagfelvételt gyorsan megtaláltuk, de mivel Magyarországon az elsők között adtuk fel a csomagot, most szinte az utolsók között érkezett meg a mi bőröndünk.

A következő lépés a készpénzfelvétel volt, amit hosszas keresgélés után egy Woori Bank automatájából vettünk fel. Majd az útitársamnak szerettük volna a NAMANE utazás+vásárlási kártyát elkészíteni, de hosszas bolyongás után sem találtunk ilyen automatát, és az ottani (Arex információs pult) személyzet sem tudott segíteni. Mivel már eléggé eltelt az idő T-money kártyát váltottunk és ezt töltöttük fel  készpénzzel, nekem pedig a telefonomon volt ilyen kártya. Sikerült megtalálni az AREX Railroad All Stop megállóját és végre elindultunk a szállodába. Ez egy közel 1 órás utazás volt, majd metróra kellett szállnunk, itt is bizonytalankodtunk, de végül meglett a helyes irány. A megadott megállónál leszálltunk, feljöttünk az utcára és itt csak álltunk tanácstalanul, hogy merre is induljunk. Végül segítséget kértem az egyik üzlet tulajdonosától, aki vagy két embert is felhívott mire megtudta mutatni a helyes irányt. Addigra a NAVER maps is megemberelte magát és mutatta az utat. 

A szállodába érve (kb 17:00 körül), a nyelvi nehézségeket leküzdve sikerült megbeszélni, hogy 17-étől ismét itt szállunk meg, és hogy addig a nagy csomagjainkat eltárolják, illetve, hogy mikor tudjuk nekik odaadni a csomagokat. Sikeresen kifizettük Revolut kártyával KRW-ban a számlát és végre pihenhettünk egy kicsit.

Gyors tusolás után még elmentünk a Namsan Seoul Towerhez persze a Namsan Cable Carral, hamár a Namsan Hill Hotelben szálltunk meg. Végül este 8 körül visszajöttünk a szállásra, mert elég hűvös szél fújdogált, de leginkább a fáradtság volt az oka.