00A - 18.07.23: Mit....Miért....Hogyan....Mikor?

2023. július 18., kedd : Szűkít a helyzet számomra!

Még 2 hét sincs a kalandom kezdetéig, és még mindig nincs igazán tervem! Csak hagytam, hogy rám jöjjön - inkább a tehetetlenségből......

Mi van van valami meditatív számomra – elég idő arra, hogy gondolataimat elkalandozzam, és olyan sebesség, amellyel a látottak teret kapnak az elmélkedésre.

Miért?: Mit tudok már Ausztriáról? Megannyi fehér folt és a remény, hogy emlékekkel színezheti ki őket. És ez egy kis pánik az utolsó pillanatban is: a testem nem fog örökké együtt játszani az ilyen erőszakos turnékon – mikor máskor, ha nem most!

Hogyan?: Ez a tervezésem fájó pontja! Felfedező túra Ausztriában - egyszer át - keletről nyugatra - a leghosszabb tengely mentén! Ezzel a követelményprofillal hamar rábukkantam a 2. sz. távolsági turistaútra. De hogy némi túlélési fűszert adjak hozzá, az alpesi kunyhókat csak élelem- és energiaforrásként akartam használni! Ez lehetőség szerint éjszakázást jelent az anyatermészetben!

Szúnyoghálóval és tetőponyvával ellátott függőágyban akartam aludni - együtt csak 2 kg. Sátor esetén ez nagyobb súlyt eredményezne. Rugalmas lennék a táplálékfelvételt illetően – néha kunyhó étkezés, néha uzsonna. Tűzhely, edények, gáz, víz és étel tartalék megoldásként legyen a berendezés része! Nagy súly a hátamon - a felszerelés mérete és súlya túlméretezett! Egy másik körülmény azonban kényszerítette az időpontot: egyszerűen nem tudok aludni ebben a függőágyban - alig van lehetőség megfordulni vagy oldalt aludni - és olyan görcsös érzés, mint a közmondásos szardínia! Néhányszor komoly szándékkal próbálkoztam..... ........Katasztrófa!!!

Szóval most egy kunyhótúra! Ez nagymértékben karcsúsítja a felszerelést, ha csak egy napra nassolsz és innozol, és nincs a hátadon a kempingezés. És akkor ez a függőágy válság :-(

Mikor?: 5 hét szabadságot engedélyeztem magamnak - július 29-től szeptember 3-ig. Ezalatt az 5 hét alatt nem fogom elsajátítani a kb.50 szakaszt – majd meglátom meddig jutok el. Gyorsan feladtam a kezdeti reményemet, hogy kinyújtom a napi szakaszokat, és kevesebb napra lesz szükségem. Hiszen az egynapos túrák 8-10 órás gyaloglási idejükkel már most is igényesen vannak felosztva. Ráadásul a fizikai állapotomat sem sikerült a semmiből feldobnom. Kétszer-háromszor megmásztam a 600 métert a Schöckl-en - és utána vagy térd- vagy csípőfájdalmam volt.......uiuiui

Az előjelek rosszak!

Nincs remény – hát ragadjuk meg